Archive for the Category » Lelki táplálék «

Húsvéti gondolatok

Ebben az esztendőben nagyon hosszúnak tűnt a tél. Nagyon vártam már, hogy végre lássam a fák rügyeit, virágait, lássam a zöldülő réteket, a lombosodó erdőket, hogy legyen végre újra élő a természet, a teremtett világ…

Eszembe jutnak Wass Albert szavai: „Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott? Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot! Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó, s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei, és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral, és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet. Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted… Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt.”
Igen, a természetet újjá teremtő Isten ebben az esztendőben is elhozta számunkra húsvét ünnepét, amely a mai ember szívét is reménységgel tölti el. Hiszen sokunkban megfogalmazódik az örök kérdés: Miért vagyok ezen a világon? Mi a célja az életemnek? Mi lesz velem a halál után? Ez az utolsó kérdés évről évre egyre nagyobb erővel hasít belénk. Hiszen, ahogy telnek az éveink, ahogy öregszünk, egyre közelebb kerülünk halálunk órájához. Vannak, akik emberi bölcselkedéssel próbálnak meg választ keresni, ami nem ad igaz vigasztalást, nem ad igazi reménységet.
Húsvét ünnepén a feltámadott Krisztus által érkezik meg a válasz, mert benne és általa a halál felett az élet győzedelmeskedett.

A szentírásban azokkal a tanítványokkal, asszonyokkal találkozunk, akik a nagypénteki eseményeket követőenkilátástalannak érzik helyzetüket, vigasztalhatatlanok. Szinte mi is érezzük fájdalmukat, látjuk szomorúságukat, és fülünkbe cseng elkeseredett szavuk. Arról beszélgetnek, hogy nagypénteken vége lett mindennek, meghalt az, akiben bíztak, reménykedtek, csupán a hatalmas és mérhetetlen gyász maradt számukra.

Isten azonban a feltámadott Krisztusban ünnepre fordítja gyászukat. A szomorú tanítványokat örvendezővé teszi úgy, hogy szívüket húsvéti reménységgel tölti meg.
A feltámadott Jézus Krisztusban megszólít Isten ma is bennünket, velünk jön az úton, és az ő segítsége által találhatjuk meg a választ életünk legfontosabb kérdéseire. Isten ezen a húsvéti ünnepen a feltámadás reménységével akarja biztos alapra helyezni földi életün ket ezzel az örök életbe vetett hittel. Krisztusban elindult felénk, és rajtunk múlik, hogy valóban az örök élet részesei leszünk.
A kegyelmes Isten adja, hogy úgy legyen!

Hella Ferenc
református lelkipásztor

Törődni azt jelenti: tenni valamit

“Mindnyájan, akik erre jártok, nézzetek ide, és lássátok: van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam…?”
Jer. Siralmai 1:12.

Törődni azt jelenti: tenni valamit

Nem olyan régen egy kislányt találtak holtan az egyik nagyváros lakótelepén. Elmebeteg édesanyja halálra éheztette őt. Azt mondta, hogy olyan hangokat hallott, amelyek azt mondták neki, hogy gyermeke “gonosz”.

Mikor a rendőrség megkérdezte a szomszédokat, hogy észleltek-e valami szokatlant, azt mondták, hogy az utóbbi időben nem látták a gyermeket az iskolabuszon, a játszótérre se jött le, sőt még a vasárnapi iskolából is hiányzott. A szomszédok napokon keresztül hallották a gyermek sírását, de inkább még jobban felhangosították a rádiót, hogy ne kelljen hallaniuk a keserves zokogást. Milyen hihetetlen: senki sem akarta megkockáztatni, hogy “belekeveredjen” a dologba! “Mindnyájan, akik erre jártok… lássátok…!” – mondja Jeremiás. (Jer. Sir. 1:12)

Azok a “gyülekezeti tagok”, akik a Jerikó felé vezető úton elmentek a szerencsétlenül járt ember mellett rosszabbak voltak azoknál a rablóknál, akik véresre verték. Mert tőlük sokkal több lett volna elvárható! (Lk. 12:48)

Az utolsó ítéletkor nem aszerint leszel megjutalmazva, hogy hány diplomát szereztél, vagy hogy milyen hírneved volt. Figyeld csak: “Majd a bárányok azt fogják mondani: Mester, miről beszélsz? A király pedig így válaszol: Megmondom nektek az egyszerű igazságot: amikor megtettétek eggyel is ezeket (megmutattátok a szeretetet és törődést), akivel senki sem foglalkozott, és akire senki sem figyelt, az én voltam – azt velem tettétek meg!” (Máté 25:34-40 szabad fordítás)

Így van, kockázatos “belekeveredni valamibe”; na és költséges is. De valahol az óvatosság és a közömbösség között ott kell lennie a szánalomnak! Mert végül is, hol fog találni a világ könyörületes embereket, ha nem azok között, akik “Krisztust követőknek” nevezik magukat?

Mi van a szívedben?

“Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal… Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.” (Lukács 10:40-42)

Mi van a szívedben?

Nincs szükséged arra, hogy Mártából Máriává legyél? Arra, hogy az igyekvésből és a szolgálatból egy kicsit kilépj, és csendben leülj az Ő lábaihoz, hogy jelenléte által formálhasson, Igéjével pedig útbaigazíthasson téged? Figyeld csak: “Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal.” Vigyázz, mert ez veled is megtörténhet! Márta éppen Jézusnak készíti a vacsorát. Neki akar szolgálni! Ebben nincs semmi rossz! De aztán történik valami: teljesítménye fontosabbá válik annál, hogy Jézussal lehet! Azzal kezdődött, hogy Jézusnak próbált szolgálni, de lassan, szinte észrevétlenül képességeinek csillogtatása került előtérbe. Ha Istentől kapott feladatot végzel, nap mint nap szembenézel ezzel a veszéllyel.

Mária tudta, hogy Jézus nem fog éhen maradni, hiszen Ő a vizet is borrá tudta változtatni, és ha akarná, a követ is kenyérré tudná változtatni. Azt is tudta, hogy talán sosem lesz még egyszer ilyen alkalom, amikor ilyen szoros közösségbe lehet Jézussal, így megragadta ezeket az életváltoztató pillanatokat.

Akik a legelfoglaltabbak, azok sokszor lelki értelemben a legsivárabbak is. Akiket viszont a legáldottabbnak ismersz, általában ők azok, akik nem engedik meg semminek sem, hogy elrabolja tőlük az Isten jelenlétében eltöltött csöndesség kiváltságát. Miért? Mert megtanulták, hogy “teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.” (Zsolt 16:11) Töltöttél ma már időt vele?

Powered by Hotel Presidentterme