Karácsonyhoz közeledve az emberek szívében felerősödik a várakozás, amelyet oly sokszor megélünk.
Karácsonyhoz közeledve az emberek szívében felerősödik a várakozás, amelyet oly sokszor megélünk. Várunk az orvosi rendelőben, hogy kivizsgáljanak, hogy megkapjuk a lelet eredményét. Sokan várnak arra, hogy kiválthassák hitelüket. Az ifjak, a gyermekek várnak arra, hogy felnőjenek. Várakozunk különféle hivatalokban; emberi döntésekre, jóváhagyásokra…
Várunk, pedig nem nagyon szeretünk várakozni, mert ilyenkor a bizonytalanság érzése kerít hatalmába, hiszen ebben benne van a jó és a rossz lehetősége is.
Várakozás, és talán nagy vágyakozás is van az összetartozás megélésére a családban, abban a közösségben, amelyben élünk. Úgy szeretnénk, ha nemzetünk életében is igazi békesség lenne: a szeretet és az egység. Úgy fáj, amikor hallom vagy olvasom, hogy az egyik nemzettársam úgy beszél a másik nemzettársamról, mint halálos ellenségéről.
Szeretteim! Nincs jól ez így. Nemcsak most karácsonykor, hanem az év többi napján sem kellene ennek így lennie, mert Isten alapvetően jónak teremtett minket. Hadd idézzek egy gyermeket, aki olyan találóan beszélt erről: „Karácsonykor az emberek mind jók, de utána úgy látszik, szégyellik, mert ezután hamar abbahagyják.” Ne legyen ez így köztünk!
Fogadjuk meg, hogy nemcsak most karácsonykor, hanem az előttünk álló esztendő minden napján is odafigyelünk magunkra és a mellettünk élőkre!
Vegyük észre a mellettünk élő emberben az Isten által megformált csodát, az EMBERT! Az embert, aki pont úgy vágyik a szeretetre, mint te; akinek pont olyan igénye van a jó szóra, mint neked; akinek éppen úgy hiányzik a családdal való együttlét, mint neked; aki ugyanúgy érez, mint te; akinek éppen úgy szüksége van támaszra, mint neked; aki ugyanúgy vágyik a szabadságra, mint te. Egyszóval érző lélek ő is, mint te. Próbálj belelátni a lelkébe, kerülj közelebb hozzá, próbáld meg „kicsomagolni”, mint egy szép ajándékot, próbáld meg megismerni! Nagyon sokszor nem a külső számít, hanem ami belül van.
Hadd illusztráljam ezt egy kis kedves történettel, amit évekkel ezelőtt hallottam: Valaki egyszer a karácsony üzenetét kézzelfogható módon tette a gyermekek számára érthetővé. Az egyik oldalára egy szépen felöltöztetett gyermeket állított, akinek egy gyönyörű, szép doboz volt a kezében. A dobozban sok szép arany- és ezüstpapírba csomagolt színes szalagokkal átkötött ajándék. A másik oldalára egy kopott, rongyos ruhába öltöztetett szegény gyermeket állított, akink a kezében egy kicsi, szakadozott doboz volt. Az abban lévő ajándék kopott zsinórral átkötött, szakadt papírba volt csomagolva.
Ezt követően megkérte a jelenlévő gyereksereget, hogy válasszanak maguknak ajándékot onnan, ahonnan szeretnének. A jelenlévő gyermekek közül szinte mindenki a szépen öltözött gyermekhez futott, és a szép, díszes dobozból választott csomagot. Csak egy gyermek volt, aki a szegényes, rongyos ruhába öltöztetett gyermekhez ment, és a szakadozott dobozban lévő ajándékot választotta.
A meglepetés akkor történt, amikor elkezdték kicsomagolni az ajándékokat. Először az aranypapírba csomagolt ajándék tulajdonosa bontotta ki a papírt. A csomagban homok volt, semmi egyéb. Ezt követően kinyitották az ezüstpapírba csomagolt ajándékot. Ebben egy fából faragott kolbász volt, ami ehetetlen. A harmadik csomagban egy szép piros alma volt papírból, ami belül üres.
Ezt követően a gyűrött, szakadt papírba csomagolt ajándékot bontották ki, amiben egy pár új cipőt találtak!
Ezek a gyermekek már sohasem felejtették el, hogy nem a látszat a döntő, hanem az, ami belül, a szívben van. Nem a külső, hanem a belső számít.
A szegény kisgyermekben, aki abban a betlehemi istállóban született, Isten örökkévaló Fia született meg lelki gazdagságának teljességével.
2012. Január 15 – 22. Nagykanizsa
