Húsvéti gondolatok

Ebben az esztendőben nagyon hosszúnak tűnt a tél. Nagyon vártam már, hogy végre lássam a fák rügyeit, virágait, lássam a zöldülő réteket, a lombosodó erdőket, hogy legyen végre újra élő a természet, a teremtett világ…

Eszembe jutnak Wass Albert szavai: „Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott? Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot! Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó, s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei, és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral, és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet. Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted… Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt.”
Igen, a természetet újjá teremtő Isten ebben az esztendőben is elhozta számunkra húsvét ünnepét, amely a mai ember szívét is reménységgel tölti el. Hiszen sokunkban megfogalmazódik az örök kérdés: Miért vagyok ezen a világon? Mi a célja az életemnek? Mi lesz velem a halál után? Ez az utolsó kérdés évről évre egyre nagyobb erővel hasít belénk. Hiszen, ahogy telnek az éveink, ahogy öregszünk, egyre közelebb kerülünk halálunk órájához. Vannak, akik emberi bölcselkedéssel próbálnak meg választ keresni, ami nem ad igaz vigasztalást, nem ad igazi reménységet.
Húsvét ünnepén a feltámadott Krisztus által érkezik meg a válasz, mert benne és általa a halál felett az élet győzedelmeskedett.

A szentírásban azokkal a tanítványokkal, asszonyokkal találkozunk, akik a nagypénteki eseményeket követőenkilátástalannak érzik helyzetüket, vigasztalhatatlanok. Szinte mi is érezzük fájdalmukat, látjuk szomorúságukat, és fülünkbe cseng elkeseredett szavuk. Arról beszélgetnek, hogy nagypénteken vége lett mindennek, meghalt az, akiben bíztak, reménykedtek, csupán a hatalmas és mérhetetlen gyász maradt számukra.

Isten azonban a feltámadott Krisztusban ünnepre fordítja gyászukat. A szomorú tanítványokat örvendezővé teszi úgy, hogy szívüket húsvéti reménységgel tölti meg.
A feltámadott Jézus Krisztusban megszólít Isten ma is bennünket, velünk jön az úton, és az ő segítsége által találhatjuk meg a választ életünk legfontosabb kérdéseire. Isten ezen a húsvéti ünnepen a feltámadás reménységével akarja biztos alapra helyezni földi életün ket ezzel az örök életbe vetett hittel. Krisztusban elindult felénk, és rajtunk múlik, hogy valóban az örök élet részesei leszünk.
A kegyelmes Isten adja, hogy úgy legyen!

Hella Ferenc
református lelkipásztor

Category: Lelki táplálék
You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Powered by Hotel Presidentterme