Author Archive

Emlékezzetek meg azokról, akik előttetek jártak…

A Nagykanizsai Református Egyházközség Presbitériuma tisztelettel meghívja Önt és szeretteit emléktábla avató ünnepségére.

2010. május 16-án, vasárnap 16 órától, a nagykanizsai református templomban emlékezünk áldozatkész szolgálatára Pomothy Dezső lelkipásztor születésének 100. és Balogh Tibor esperes-lelkipásztor születésének 70. évfordulója alkalmából.

Igét hirdet: Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke. A lelkipásztorokra emlékezik: Szászfalvi László, református teológus, országgyűlési képviselő. A két néhai lelkipásztor közéleti szolgálatára emlékezik: Marton István polgármester.

Hella Ferenc

Hogyan lehetek biztos a hitemben?

Hogyan lehetek biztos a hitemben?

Ezt a kérdést biztos nekem szánták. És megkaptam a pontos válaszokat. Mitől vagyok keresztyén? Hogy megkereszteltek? Hogy a családom az? Keresztyén vagyok? 

Talán?  Kicsit?   Néha?  Mikortól vagyok keresztyén? Mi a megtérés?

Ezekre e kérdésekre kerestük, és kaptunk választ kedden. „Amikor valaki keresztyén lesz, új személlyé válik. Többé nem ugyanaz, mert a régiek elmúltak. Új élet kezdődött” A megtérés nem csak olyan lehet, mint Pálé, hogy a napot pontosan tudod.  Némelyek azonnal érzik a változást… másoknál inkább fokozatos az átalakulás. Amikor elfogadtuk Krisztust, Isten gyermekeivé lettünk. (János 1,12) Isten azt akarja, hogy biztosak legyünk a vele való kapcsolatban.

 Mire alapozzuk a hitünket? 

  1. Isten igéjére, a Bibliában írottakra.
  2. Jézusra: Isten szeret minket, és meg is halt, hogy ezt bebizonyítsa; magára vette bűneinket
  3. Szentlélek munkája: belülről alakítja jellemünket, kapcsolatainkat, és személyesen is meggyőzhet.

 Attól vagyok keresztyén, hogy Jézust elfogadom megváltómnak, aki meghalt és feltámadott, és ezzel elvette bűneimet, szabad lehetek. Attól, hogy Bízom Isten ígéreteiben, és azt valóságnak fogadom el. Ha ezt elfogadom, a Szentlélek beköltözik a szívembe, és egyszer csak azt veszem észre, hogy másként nézek az emberekre, és változni kezdek… jó irányban.

Észrevettétek?    Akkor figyeljetek!

Virág

Úton az Alfa-kurzus

Úton az Alfa-kurzus

Már harmadik alkalommal gyűlt össze az elmúlt kedden az Alfa-csapat a templom gyülekezeti terében. Elmondhatjuk, hogy tényleg csapat vagyunk, hiszen hétről hétre időt áldozunk arra, hogy Isten dicsőségére összejöjjünk a Biblia alapigazságainak megismerésére. Egyre lelkesebben tervezzük, mi kerüljön az asztalra az alkalmak elején. Két hete Nemes Pál anyósának dagadóját dicsérhettük, legutóbb pedig a zöldhagyma aratott osztatlan sikert a zsíros kenyér kíséretében. Jövő héten talán megpróbálkozunk egy marhapörkölttel…

E közös étkezések oldott hangulata megfelelő alapot teremt arra, hogy a napi gondoktól eltávolodva befogadhassuk azokat a – néha súlyos – témákat, amiken a kurzus végigvezet bennünket. A második alkalom főszereplője Jézus volt. Fodorné Ráskó Éva lábodi lelkipásztor beszélt arról, vajon kicsoda Jézus?

Sokan, akik elismerik létezését, de nem ismerik igazán, az mondják Róla, „nagy ember” volt. Egy karizmatikus vallási tanító. Itt élt a földön emberként, emberi érzelmekkel, ugyanazok a hatások és megtapasztalások érték a világból, mint bármelyikünket. Tudott szeretni, haragudni, szomorkodni, éhes volt, elfáradt. Ám a kérdés az: Valóban CSAK ember volt? Ő nem ezt vallja önmagáról, hanem így beszél az evangéliumokban: „én vagyok a világ világossága. (János 8.12) „Én vagyok a feltámadás és az élet.” (János 11. 25-26) „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (János 14.6) Egyenesen azt állította: Ő Isten Fia. (Márk 14.61-62). Mondhatjuk, hogy ilyeneket bárki állíthat magáról. De Ő a János 10.37-38-ban azt mondta: ha neki nem is hiszünk, higgyünk a cselekedeteinek, hogy megtudjuk, hogy ő és az Atya egyek. És valóban, ki cselekedett előtte vagy utána hozzá hasonlókat? És ki az, akinek a beszédében és a cselekedeteiben soha semmilyen ellentmondás nincs?

A legnagyobb bizonyíték azonban a halála és a feltámadása. Egyetlen vallás „messiásának”  eljövetelét és tetteit nem jövendölték meg évszázadokkal előtte, és csak Jézus életében mintegy 300 prófécia teljesedett be. Ebből 29 egyetlen napon, Jézus halálakor. Feltámadásának bizonyítékai maguk a tanítványok, akik üresen találták a sírját, és az a több száz ember, akiknek hús-vér emberként megjelent negyven napon át. A halál felett aratott győzelme a keresztyénség sarokköve lett, amivel a keresztyénség alapjait rakta le.

Következő alkalmunk témája, amit Fodor Judit barcsi lelkipásztor vezetett, Jézus halálának oka és következménye volt.

Akik keresztet hordanak medálkánt a nyakláncukon, vagy kiteszik a feszületet a falra, azok közül sokan valószínűleg bele sem gondolnak abba, hogy a kereszt tulajdonképpen egy kivégzőeszköz, méghozzá olyan kegyetlen, hogy Krisztus után 315-ben betiltották. A keresztrefeszítés kínjait minden keresztény kell, hogy ismerje, kell erről beszélni. Mindannyiunkra rá kell, hogy szakadjon egyszer Krisztus szenvedésének súlya, hogy felismerjük halálának jelentőségét.

De miért tette ezt Jézus? A Biblia erre már az első lapokon rávilágít, és a teljes evangéliumban kibontakozik Isten terve az elbukott emberrel. Isten az ősbűn után ugyan eltávolodott az embertől, de nem hagyta magára. Az Ádámot követő generációk már nem jártak közvetlenül Istennel, ahogyan korábban a paradicsomban, de Ő folyamatosan kijelentette magát. Tette ezt csupán azért, mert szereti az embert. Ő maga a szeretet. és Ő „úgy szerette  e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3.16)

Jézus áldozatára azért volt szükség, mert „lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.” (Zsidók 10.4). Jézus kiontott vére azonban egyetlen és tökéletes áldozat lett a világ számára, és ezzel a bűn büntetése ki lett fizetve. A bűn hatalma megszűnt. Isten adott egy csekket számunkra, nem az érdemeinkért, hanem kegyelemből, és ezt hit által bárki elfogadhatja. Szabad akaratot adott ezzel nekünk, hiszen eldönthetjük, átvesszük-e?

Tomasics Gabriella

Ákos koncert Pápán

Párbeszédben mindenkivel – Ákos koncert Pápán

2010. június 26-án, este 8 órai kezdettel, a Református Egyházi Napok – Dunántúl (REND)  fesztivál egyik programjaként Ákos koncert lesz a Pápai Sportcsarnokban., A Dunántúli Református Egyházkerület REND fesztiváljának résztvevői az egyházközségeknél regisztrálva, mintegy az egyház ajándékaként, jelentős kedvezménnyel válthatnak belépőjegyet Ákos koncertjére. Dusicza Ferenc kérdéseire Ákos válaszol.

Milyen érzés ajándékként fellépni egy ennyire különleges merítésű közönség előtt, akik között természetesen ott lesznek azok a rajongók is, akik mindig ott vannak koncertjein?

Talán mást várna tőlem az olvasó, de azokhoz igyekszem szólni, akik meghallgatnak, legyenek bármilyen világnézetű emberek. Adni úgyis csak azt tudom, ami foglalkoztat, amiben hiszek, amiről dalt írok. Soha nem a közönség összetételétől teszem függővé, hogy mit és hogyan játszunk: ez egy autonóm produkció, saját célokkal, saját eszményekkel. Mint mindig, idén is ugyanazt az előadást visszük a vegyes közönséget felvonultató fesztiválokra, mint Pápára, ahol vélhetőleg nagyon hasonló értékrendű emberek találkoznak majd. Az elutasítás nem rendít meg, az elfogadás örömmel tölt el, fellépni tehát mindig munka és ünnep egyszerre, ami különleges jutalom az élettől.

Volt-e már arra példa, hogy fellépése ennyire része legyen egy hitbuzgalmi rendezvénynek?

Emlékeim szerint nem volt ilyen. Jómagam ráadásul “pápista” vagyok, ami talán ad némi pikantériát és ökumenikus felhangot a meghívásunknak.

Mi az a három, vagy több dolog, ami a magyar reformátusságról eszébe jut?

Mondjuk a “nyakas kálvinista” kifejezés, amelyet Ady költészete rögzített a magyar közgondolkodásban, vagy az az istentiszelet, amelyen vendégként Böjte Csaba testvér igen megindítóan beszélt az összetartozásról, a közös eszmények, a hit fontosságáról. Vagy a parajdi református templom Pünkösdkor, ahol a tiszteletes úr hosszan beszélt a jó és rossz csillagok követéséről: Marilyn Monroe, Zámbó Jimmy, a focista Kaká és Eperjes Károly neve egyazon prédikációban hangzott el. Megrázó élmény volt.

Minek tulajdonítja azt a tetszést, rajongást, ami turnéit kíséri az egész Kárpát-medencében?

Erre a közönség tagjai talán pontosabb választ tudnának adni. Szeretném azt hinni, hogy aki közelről figyeli a munkámat, hitelesnek lát, észreveszi a rengeteg befektetett energiát. Szeretem és élem azt, amit csinálok, ez az én igazi jutalmam. Ha ezt más is meglátja, az külön öröm.

A rockzene uniformitásra való hajlamát, saját önértékelése szerint, milyen sikerrel tudta “magyarítani” és “saját képére” formálni?

Számomra a műfaj sajátosságai inspirálóak, habár maga a dalforma valóban egyfajta korlátot is jelent. Szerencsére sokfajta zenei játékban kipróbálhattam magamat, rockzenekarral, vonósokkal, énekegyüttessel és zongorakísérettel is turnéztam már, emellett számos más feladat adódik: verses lemez, hangoskönyv Krúdy novelláiból, színházi feladatok vagy múzeumi kísérőzene. Azt hiszem, sikerült a saját hangomat megtalálni a műfajon belül.

Előadóművészként sem rejti véka alá emberi meggyőződéseit, milyen úton jutott el odáig, hogy gondolatait a színpadon kívül más médiumokban is megossza közönségével?

Felelősnek érzem magam, karnyújtásnyi sugarú körben az egész világért. Meg vagyok győződve arról, amit az ezredéves tanítások is mondanak, hogy ma is zajlik a küzdelem a jó és a rossz között. A magam képességei szerint építeni szeretnék, megőrizni azt, amit értéknek hiszek. Azt hiszem, nincs más út, mint megkísérelni a párbeszédet mindenkivel, aki nem utasít el olyan alapeszményeket, mint a hazaszeretet, a becsületesség, a remény. Nem nagy misszió ez, de egy nekem egy életre elég.

Megjelent a Dunántúli Református Lap húsvéti számában.


Ilyen még nem volt a Nagykanizsai Református Egyházközségben!

– Alpha kurzus indult április 13-án –

Elkezdődött az Alpha Kurzus. A kíváncsiságot, ami ezt a rejtélyes eseményt övezte, mi sem jelezte jobban, mint hogy több, mint húszan gyűltünk össze kedden este 6 órakor a gyülekezeti teremben, ugyancsak meglepődve azon, hogy szendvicsek vártak minket a terített asztalon. Itt már gondoltuk, hogy valami különleges fog történni.

Hella Ferenc, a Nagykanizsai Református Gyülekezet lelkipásztora bevezetőjében elmondta, hogy rövidesen érkezni fog Fodor Judit barcsi lelkipásztor, ő fogja vezetni a foglalkozást. Még javában szendvicseztünk, amikor Judit megérkezett. Nem sokat beszélt arról, hogy mi a kurzus végső célja.

Erre mindenki maga fog rájönni, és valószínűleg mindenkinek más miatt lesz fontos, hogy részt vegyen ezeken az alkalmakon. Beszélt viszont néhány igen érdekes kérdésről, aköré a gondolat köré építve mondanivalóját, hogy a kereszténység valóban unalmas, hazug, vagy idejétmúlt, vagy mégsem?

Minden ember felteszi legalább egyszer életében ezeket a kérdéseket magának: Honnan jöttem? Hová megyek? Ki vagyok? Számos híres ember is föltette e kérdéseket, akik vallomásaikban beszéltek erről, és bizony megnyugtató választ nem mindegyikük talált rá. Még ha igazán és önzetlenül szeret is minket valaki, szükségszerű, hogy egyszer elváljunk tőle, mégpedig a halál által. Az egyetlen örökkévaló kapcsolat, az örök szeretet maga Isten, hiszen örök élettel ajándékozta meg az őt követőket. Ő az egyetlen, aki a bennünk lévő űrt be tudja tölteni. Ezért nem mindegy, kiben, vagy miben hiszünk. Ha a kereszténység igaz, akkor az mindenkinek létkérdés, és ha elkezd működni bennünk ez az igazság, elkezdjük egész másképp látni a világot.

Judit előadása után átrendeztük a termet. Félrehúztuk az asztalokat, körberaktuk a székeket. Így megint más, még oldottabb lett az egész este hangulata. Most kérdéseket kaptunk. Milyen várakozással jöttünk erre a kurzusra? Ha két dolgot vihetnénk magunkkal egy lakatlan szigetre, mi lenne az? Ha megtehetnénk, milyen kérdést tennénk fel Istennek? Voltak derűs, komoly, elgondolkodtató válaszok, de nem volt rossz válasz. Mindenki végiggondolhatott olyan dolgokat, amin talán nem minden nap tűnődünk.

Kíváncsian várjuk a következő alkalmat, vajon Isten keresése során hová jutunk legközelebb?

Tomasics Gabriella

Bibiaórán

Bibliaórán, avagy hogyan élhetünk átlagon felüli életet

„Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért.” 1Krónikák 4.10.

2010. április 8-án végre eljutottam bibliaórára. 18 órára tették, a nyári időszámítás szerint, így jobban belefért a család programjába.

Az ilyen címekre mindig felcsillan az ember szeme: na végre, valaki megmondja, hogyan lesz nekem jobb. Mit tegyek, hogy ne csak loholjak a sok feladat után, hogy ne csapjanak össze a fejem felett a hullámok, hogyan legyek vidám és derűs, hogy lássák rajtam, hogy az Úré vagyok?

Szóval szívből vártam a csodagyógyszert.

Megkaptam.

Először is: mindenki egyedi, és csodálatos.

Másodszor: imádkozz, kérj, és kapsz.

Sajnos hiába várok másra. Nekem kell megtalálnom a célom, nekem kell imádkoznom mindennap és elkérnem, hogy mi a célom. Nekem kell végre elhinni, hogy merhetek nagyot kérni, bármit, az Úr megadja, ha igaz hittel teszem azt. Most sem mondtak mást, újra és újra azt hallom: imádkozz, mert az olyan a hivőnek, mint a levegővétel az élőknek. Imádkozz, olvasd a Bibliát, mert az tartja életben a hitedet.

Miért? Mert semmid nincs, amit ne kaptál volna. Ha tudom, kinek köszönjem, tudom hova tartozom, kitől várjam a biztatást.

Úgyhogy ma imádkoztam, s ha az Úr is úgy akarja, holnap is fogok, aztán csak nézzétek, micsoda csodák özöne tölti meg az életünket!

Krihó Éva Virág

Alpha kurzus

Kedves Testvérem!
A figyelmedbe ajánlom az Alpha kurzust, amely egy gyakorlati útikalauz a keresztyén hit alapjainak megismeréséhez.  Ha keresed az élet nagy kérdéseire a választ, ha szeretnéd a világot jobban megérteni, akkor az „alpha” neked szól!
Hetenkénti összejövetelek keretében kötetlen módon keressük együtt a kurzuson a választ az élet nagy kérdéseire. Az alkalom közös étkezéssel kezdődik, ezt előadás követi, és egy kiscsoportos megbeszéléssel fejezõdik be. A kurzus tíz hétig tart, mely a keresztyén hit alapjait felölelő 15 előadásból és egy csendes hétvégéből áll. Egyszerűen, hatékonyan, világosan és fenyegetéstől mentesen mutatja be Jézus Krisztus evangéliumát.
Az Alpha kurzus a Holy Trinity Bromptonból, egy anglikán közösségből (londoni egyházkerületben) indult el húsz évvel ezelőtt.
A világ több mint 150 országában, minden társadalmi, etnikai és gazdasági körben: diákok és fiatalok között, vidéken és
városban, gazdag és szegény közösségekben, valamint börtönökben is működik. Az Alpha kurzus célja úgy bemutatni a
keresztyén hit alapigazságait, hogy minden jelentõsebb keresztyén felekezet hívei felsorakozzanak mögé. Ma már a legkülönbözõbb
közösségek használják folyamatos evangelizációs programként: református, evangélikus, római katolikus, anglikán,
baptista, metodista, pünkösdi, szabad egyházak.
Világszerte több mint 30 000 kurzus mûködik, és közel hétmillióan végezték már el. Az első Alpha kurzus Magyarországon
1998-ban volt. Azóta több mint 130 kurzust regisztráltak hazánkban és a szomszédos országok magyar közösségeiben.
Jelentkezési lap kérhető a lelkészi hivatalban és az ügyeletes presbiterektől.
Hella Ferenc
lelkipásztor

Húsvéti gondolatok

Ebben az esztendőben nagyon hosszúnak tűnt a tél. Nagyon vártam már, hogy végre lássam a fák rügyeit, virágait, lássam a zöldülő réteket, a lombosodó erdőket, hogy legyen végre újra élő a természet, a teremtett világ…

Eszembe jutnak Wass Albert szavai: „Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott? Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot! Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó, s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei, és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral, és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet. Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted… Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt.”
Igen, a természetet újjá teremtő Isten ebben az esztendőben is elhozta számunkra húsvét ünnepét, amely a mai ember szívét is reménységgel tölti el. Hiszen sokunkban megfogalmazódik az örök kérdés: Miért vagyok ezen a világon? Mi a célja az életemnek? Mi lesz velem a halál után? Ez az utolsó kérdés évről évre egyre nagyobb erővel hasít belénk. Hiszen, ahogy telnek az éveink, ahogy öregszünk, egyre közelebb kerülünk halálunk órájához. Vannak, akik emberi bölcselkedéssel próbálnak meg választ keresni, ami nem ad igaz vigasztalást, nem ad igazi reménységet.
Húsvét ünnepén a feltámadott Krisztus által érkezik meg a válasz, mert benne és általa a halál felett az élet győzedelmeskedett.

A szentírásban azokkal a tanítványokkal, asszonyokkal találkozunk, akik a nagypénteki eseményeket követőenkilátástalannak érzik helyzetüket, vigasztalhatatlanok. Szinte mi is érezzük fájdalmukat, látjuk szomorúságukat, és fülünkbe cseng elkeseredett szavuk. Arról beszélgetnek, hogy nagypénteken vége lett mindennek, meghalt az, akiben bíztak, reménykedtek, csupán a hatalmas és mérhetetlen gyász maradt számukra.

Isten azonban a feltámadott Krisztusban ünnepre fordítja gyászukat. A szomorú tanítványokat örvendezővé teszi úgy, hogy szívüket húsvéti reménységgel tölti meg.
A feltámadott Jézus Krisztusban megszólít Isten ma is bennünket, velünk jön az úton, és az ő segítsége által találhatjuk meg a választ életünk legfontosabb kérdéseire. Isten ezen a húsvéti ünnepen a feltámadás reménységével akarja biztos alapra helyezni földi életün ket ezzel az örök életbe vetett hittel. Krisztusban elindult felénk, és rajtunk múlik, hogy valóban az örök élet részesei leszünk.
A kegyelmes Isten adja, hogy úgy legyen!

Hella Ferenc
református lelkipásztor

Evangélizáció volt a gyülekezetünkben!

„Ma, ha az Ő hangját halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.”
Zsidók 4.7.

Evangelizáció volt a nagykanizsai református gyülekezetben!

„Ha szomjazol, gyere Krisztushoz!” – szól az Evangélium felhívása minden emberhez, s szólt Isten Igéje a nagykanizsai református templomban március 25 és 28 között Orbán Attila misszionáriuson keresztül, aki a Nagykanizsai Református Egyházközség meghívott vendége volt a gyülekezet által szervezett evangelizációs előadássorozaton.

„- Már az is csoda volt, ahogyan ez a meghívás létrejött. – mondta Hella Ferenc nagykanizsai lelkipásztor. – Attilával együtt végeztünk a kolozsvári teológián, egy szobában laktunk, részesei voltunk egymás örömének, bánatának, így jó kapcsolat alakult ki köztünk. Később aztán messze sodródtunk egymástól, Attila nemrég, 2007-2008 között afrikai missziót vállalt, a zuluk között hirdette Isten Igéjét. Tavaly egy marcali evangelizáción a szolgáló lelkész beszélt arról, hogy Orbán Attila milyen szolgálatot végez. Már hazafelé jövet megfogalmazódott bennünk, hogy Attilát meg kellene hívni Nagykanizsára. Másnap aztán egy e-mail fogadott, ami egyenesen volt szobatársamtól érkezett, és amiben az állt, hogy keresi egykori évfolyamtársát, Hella Ferencet, és nem tudja, jó helyre ment-e ez a mail…

Mi a legfontosabb? – teszi fel a kérdést az evangelizátor – a legfontosabb dolog meghallani Isten hangját. Nem megy magától, meg kell tanulni! Ne utasítsuk vissza Jézust, ha hív minket, mert mit adhat az ember váltságul a lelkéért? Mégis azt mondjuk, nincs idő! Túl fiatal vagyok! Túl elfoglalt vagyok! De az Ige azt mondja: „Ma, ha az Ő hangját halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.” /Zsidók 4.7./

A keresztények feladata az, hogy vigyék az Evangélium örömhírét szerte a világban, bizonyságot téve Jézus Krisztusról a szájukkal, a cselekedeteikkel, az életükkel. De ha mi, a reformáció örökösei nem tesszük, ha nem fogadjuk el Krisztust, jönnek majd népek napkeletről, a világ minden égtájáról, akik szomjazzák Isten Igéjét. Attila részese az afrikai ébredésnek, ahol milliók térnek az Úrhoz, de emberek tömege adja át az életét Jézusnak az elnyomott Kínában, Brazíliában, és a Föld más távoli országaiban. Istennek hatalmában áll megváltoztatni a nemzeteket, az országokat is. Zuluföld a 80-as évek közepén kietlen puszta volt, de az ébredés kezdetekor elkezdett megváltozni, és ma gyönyörű, zöldellő ország.

Ne féljünk hát hirdetni azt az örömhírt, amit már ismerünk, és ne féljünk attól, mit szólnak majd az emberek. Istennek szolgálni nem lehet úgy, hogy mindig azt mondjuk, amit az emberek hallani akarnak, viszont Néki szolgálni csak alázattal lehet. „És megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.”/Krónika II. 7.14/ Isten csak így tud használni minket az Ő munkájában. Ha engedjük, megtisztít minket, ahogy az aranyból a salakot távolítják el tűz által, és ahogyan az aranymíves onnan tudja, hogy tiszta az arany, ha fölé hajolva meglátja benne a saját tükörképét, úgy mi is akkor leszünk tiszták, ha Isten meglátja rajtunk az Ő orcáját.

Az Úr elé a menyegzőre csak új ruhában lehet jönni. /Máté 22./ Ha majd odaállunk elé, meg fogja nézni, rajtunk van-e a menyegzői ruha. De van-e bennünk még szomjúság, éhség az Ige iránt? Vagy úgy vagyunk, mint a liba, akit tömnek, és már csak undorral nyeli le a neki nyújtott táplálékot? Ha szomjazol, gyere Jézushoz, Ő meg tud elégíteni. Betölti az űrt a szívedben, rád árasztja a Menny minden kincsét, és élő víznek folyamai fognak ömleni belsődből. Engedjük, hogy Ő változtasson meg minket, cserélje ki bűnös természetünket, és ha ez megtörténik, meg fog látszani rajtunk Isten dicsősége, és ígérete szerint kiárasztja ránk bőségét, amiből rajtunk keresztül mások is részesülhetnek. Rajtunk múlik!

Tomasics Gabriella

Törődni azt jelenti: tenni valamit

“Mindnyájan, akik erre jártok, nézzetek ide, és lássátok: van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam…?”
Jer. Siralmai 1:12.

Törődni azt jelenti: tenni valamit

Nem olyan régen egy kislányt találtak holtan az egyik nagyváros lakótelepén. Elmebeteg édesanyja halálra éheztette őt. Azt mondta, hogy olyan hangokat hallott, amelyek azt mondták neki, hogy gyermeke “gonosz”.

Mikor a rendőrség megkérdezte a szomszédokat, hogy észleltek-e valami szokatlant, azt mondták, hogy az utóbbi időben nem látták a gyermeket az iskolabuszon, a játszótérre se jött le, sőt még a vasárnapi iskolából is hiányzott. A szomszédok napokon keresztül hallották a gyermek sírását, de inkább még jobban felhangosították a rádiót, hogy ne kelljen hallaniuk a keserves zokogást. Milyen hihetetlen: senki sem akarta megkockáztatni, hogy “belekeveredjen” a dologba! “Mindnyájan, akik erre jártok… lássátok…!” – mondja Jeremiás. (Jer. Sir. 1:12)

Azok a “gyülekezeti tagok”, akik a Jerikó felé vezető úton elmentek a szerencsétlenül járt ember mellett rosszabbak voltak azoknál a rablóknál, akik véresre verték. Mert tőlük sokkal több lett volna elvárható! (Lk. 12:48)

Az utolsó ítéletkor nem aszerint leszel megjutalmazva, hogy hány diplomát szereztél, vagy hogy milyen hírneved volt. Figyeld csak: “Majd a bárányok azt fogják mondani: Mester, miről beszélsz? A király pedig így válaszol: Megmondom nektek az egyszerű igazságot: amikor megtettétek eggyel is ezeket (megmutattátok a szeretetet és törődést), akivel senki sem foglalkozott, és akire senki sem figyelt, az én voltam – azt velem tettétek meg!” (Máté 25:34-40 szabad fordítás)

Így van, kockázatos “belekeveredni valamibe”; na és költséges is. De valahol az óvatosság és a közömbösség között ott kell lennie a szánalomnak! Mert végül is, hol fog találni a világ könyörületes embereket, ha nem azok között, akik “Krisztust követőknek” nevezik magukat?

Powered by Hotel Presidentterme